Elsősorban a romák diszkriminációja miatt marasztalja el Romániát az Európa Tanács emberi jogi szervezete, a Rasszizmus és intolerancia elleni európai bizottság (ECRI) tegnap nyilvánosságra hozott jelentése, de felhívja a figyelmet a magyar közösség sérelmeire is. Megjegyzik, hogy kettős mérce érvényesül a székely szimbólumok tiltásakor, és sürgetik az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatását is.
Az 1994 óta fennálló szervezet, a Rasszizmus és intolerancia elleni európai bizottság célja a fajgyűlölet, a faji alapú diszkrimináció, az idegengyűlölet, a zsidóellenesség és intolerancia elleni küzdelem az Európa Tanács országaiban. Ötéves ciklusokban készítenek jelentést egy-egy tagállamról, melyben számba veszik a fennálló helyzetet, az előző felmérés óta történt változásokat, és ajánlásokat, javaslatokat is megfogalmaznak. A bizottságba minden ország egy-egy tagot delegál, többnyire független, magas erkölcsiséggel rendelkező szakértőt. A jelentés elkészítéséhez több forrásból tájékozódnak, a helyszínen is találkoznak kormányzati és civil szervezetekkel. A Romániáról szóló dokumentum anyagát 2013 decemberéig gyűjtötték össze, 2014. március 19-én fogadták el, és tegnap hozták nyilvánosságra.
A Romániáról szóló negyedik jelentésben a magyar közösség ügyeit külön alfejezetben és több pontban is tárgyalják. A legutóbbi, 2006 februárjában összeállított hasonló dokumentum megjelenése óta eltelt időszak történéseit összefoglaló részben kiemelik, hogy még mindig nem fogadta el a parlament a kisebbségek jogállásáról szóló törvényt, és azt is: a választások ötszázalékos bejutási küszöbe korlátozza a nemzeti/etnikai kisebbségeket abban, hogy megfelelő képviseletük legyen.
A bizottság tagjai kifogásolják az egyházi és közösségi ingatlanok visszaszolgáltatásának lassú ütemét, lábjegyzetben megemlítik, hogy a magyar egyházak által benyújtott 2522 kérésből 1103-at oldottak meg, és külön kiemelik a Székely Mikó Kollégium esetét, bírósági ítélettel történt visszaállamosítását. 2006 és 2011 között a kisebbségi közösségek által visszaigényelt 2000 ingatlanból alig 568 ügyet rendeztek. A bizottság azt ajánlja Romániának, hogy lendítse ki a holtpontról a nemzeti/etnikai, illetve vallási kisebbségek elkobzott ingatlanjainak visszaszolgáltatási ügyét.
A magyar közösségről szóló alfejezet kiemeli, hogy Románia legnépesebb kisebbségi közösségéről van szó, és egy lábjegyzetben kitér Székelyföldre is, megjegyezvén: a térséget 80 százalékban magyarok lakják, erős kulturális identitással rendelkezik. Rövid történelmi hátteret is közölnek, felidézik, hogy önálló törvényes entitásként létezett az 1867-es kiegyezésig, 1920-ban lett Románia része, és a középkortól saját zászlója, címere is van.
A dokumentum két kérdéskört emel ki, mely az elmúlt időszakban növelte a feszültséget a román többség és a magyar kisebbség között: a tervezett alkotmánymódosítás és a regionális átszervezés, melyet a magyarok beolvasztási kísérletként értelmeznek, illetve a Kovászna és Hargita megyeiek egyre határozottabban megfogalmazott területiautonómia-igénye, mely a hatóságok szerint Romániától való elszakadási szándékukat bizonyítja. A jelentéstevők szerint e két probléma két incidenshez vezetett: Kovászna és Hargita megyében jogi és politikai reakciót váltott ki, hogy több polgármesteri hivatalra kitűzték a székely zászlót, a román állam képviselői megtiltották ezt, ám más megyékben a románok szabadon használhatják helyi, megyei jelképeiket, zászlóikat is.
Ennek ellenpontozásaként mutatják be a kovásznai trikolóros kislány esetét, és azt, hogy megbírságolták az iskola igazgatóját, elbocsátották a tanárt, aki levetette a március 15-én feltett román nemzetiszínű hajpántot, arra hivatkozva, hogy tiszteletben kell tartani a helyi és nemzeti jelképeket. A bizottság kettős mércével vádolja a hatóságokat, és felhívja a figyelmet, hogy a hasonló lépések etnikai diszkriminációhoz vezetnek. Megjegyzik azt is, hogy a kisebbségek anyanyelvhasználata a nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezmény, illetve a regionális és kisebbségi nyelvek európai chartája alapján biztosítható a legmegfelelőbben, és aggodalmukat fejezik ki a kisebbség és többség közötti feszültség növekedése miatt.
Szerző: Farkas Réka
2014.06.04.