Tisztelt Elnök Úr!
Közel egy hónapja nyílt levélben hat kérdést intéztünk Önhöz. Olyan kérdéseket, amelyek a nyilvánosságra tartoznak, de ezen túlmenően szükséges és hasznos is, hogy megvitatásuk közösségünk minden tagjának lehetőséget kínáljon a tájékozódásra és a véleményalkotásra.
Az első kérdés arra vonatkozott, hogy a marosvásárhelyi petícióra adott válaszát egyeztette-e Önökkel Románia miniszterelnöke. Nem mindegy ugyanis, hogy ehhez a válaszhoz milyen mértékben van Önöknek közük, Önöknek, akiknek céljai közt – mint írja - szerepel Székelyföld területi autonómiája.
Az Ön válasza nemleges volt, - ez megnyugtató – ám ezt Ön meg is indokolta: „a miniszterelnöknek nincs olyan eljárásbeli kötelessége, hogy kiküldött leveleiről minden egyes esetben a koalíciós partnereivel egyeztessen.” Ezzel az indoklással már nem tudunk egyetérteni, hiszen az Önök által megkötött koalíciós megállapodás harmadik pontja kötelező konzultációt ír elő minden olyan kérdésben, amely a magyar közösség identitását vagy az anyanyelvű oktatást érinti. Következésképp a Miniszterelnök olyan kérdésekben fogalmazta meg a válaszát, amelyekben köteles lett volna előzetesen egyeztetni Önökkel.
Mi több, az is része a szerződésüknek, hogy csakis közös megállapodás alapján kezdeményezik a közigazgatási átszervezést, amelynek figyelembe kell vennie az egyes területek hagyományait, kultúráját, történelmét. Ezzel a szerződésben rögzített vállalással homlokegyenest homlokegyenest ellentétes a miniszterelnök levelének a közigazgatási átszervezésre vonatkozó megállapítása: „az államoknak nem kötelességük az etnikai szempontoknak, vagy a szegregáció elvének megfelelő közigazgatási-területi reformot megvalósítani. Sőt, egy ilyen elveken alapuló reform súlyosan veszélyeztetné az állam működését, a többség és kisebbség együttélését, valamint az állam területén élő személyek alapvető jogainak a védelmét.”
Ezek szerint egyenesen az állam működését veszélyeztetné, ha Románia egy sor kötelezettségvállalását tiszteletben tartva olyan jogot garantálna számunkra továbbra is, amilyent a jelenlegi közigazgatási törvény elismer! De veszélybe kerülne a többség és kisebbség együttélése, az alapvető emberi jogok! Már nem is szeparatizmus, egyenesen szegregáció, ha a közigazgatási határok kijelölésénél éppen az történne, amit az RMDSZ-el megkötött koalíciós szerződés is előír: figyelembe vennék az egyes területek hagyományait, kultúráját, történelmét. A közvélemény számára is nyilvánvaló a szakadék a koalíciós szerződés és a miniszterelnök nyilvános üzenete között. Emellett a magyarság sorsa iránt felelős közéleti ember nem mehet el szó nélkül.
A továbbiakban Ön megismétli a Miniszterelnök állítását: nincs olyan nemzetközi egyezmény, amely az autonómia megadását bármelyik ország számára előírja. Ezzel szemben a mi kérdésünk nem valamely nemzetközi egyezményre vonatkozott, hanem „csak” az Európa Tanács 1201 (1993) számú ajánlására, amelynek teljesítését Románia önként vállalta. A Monitoring Bizottság létrehozására vonatkozó, 1115 (1997) számú Európa-tanácsi határozat pedig kimondja, hogy a tagállamok kötelesek a csatlakozáskor tett vállalásaikat teljesíteni, és szankciókat is kilátásba helyez, ha valamely tagállam hosszú távon nem tenné meg ezt.
Nem az a gond tehát, hogy nincsenek olyan kötelezettségei Romániának, amelyek elmulasztása szankcionálható lenne, hanem az, hogy él a kormányzati szerepvállalásra vonatkozóan egy téves felfogás, amelynek lényegét Markó Béla így fogalmazta meg 1999-ben: „A külpolitikai eszközök egy részéről, azáltal hogy kormányba léptünk és koalícióra vállalkoztunk, lemondtunk. Lemondtunk arról, hogy kormányban lévén és koalícióban lévén, elmenjünk az Európa Tanácshoz, az Európai Unióhoz és hangosan, egyértelműen, világosan elhatároljuk magunkat és elítéljük a román kormányt. Azt, amelyikben mi is benne vagyunk. Igaz? Holott lenne rá bőven okunk, indokunk. Márpedig a nemzetközi fórumok előtt a kötelességszegés mindaddig láthatatlan marad, amíg annak létezését maguk az érintettek, a hátrányt szenvedő közösség képviselői rejtik el. A kanadai kormány levelével kapcsolatos kérdésünkre például Ön azt írja: „Az RMDSZ soha nem gondolta azt, hogy az erdélyi magyar emberek problémáit a kanadai kormánynak kell megoldania." Ez a megközelítése a kérdésnek téves és káros. A Keretegyezmény a Nemzeti Kisebbségek Védelméről első cikkében ugyanis kimondja: „A nemzeti kisebbségek és ezen kisebbségekhez tartozó személyek jogainak és szabadságainak védelme az emberi jogok nemzetközi védelmének szerves részét képezi és mint ilyen, a nemzetközi együttműködés keretébe tartozik. A világ államainak - így Kanadának is - joguk és lehetőségük a hátrányosan megkülönböztetett nemzeti közösségek védelmében a szavukat felemelni, az érintettek képviselőinek pedig kötelességük a helyzetet őszintén ismertetni, és soha de soha nem szabad a segítő szándékot elhárítani, soha nem szabad a jogsértő, a kötelességszegő kormányzat érveit átvéve megtéveszteni a világ államainak közösségét.
Ön a feltett hat kérdés közül többre nem adott érdemi választ. Pedig az utóbbi napok eseményei pont a polgári kezdeményezés ügyében feltett kérdéssel kapcsolatban bizonyították be: a választ meg lehet tagadni, de ezzel még a következményeket elhárítani nem lehet. Kérjük tehát, hogy viszonyuljon jóhiszeműen a feltett kérdésekhez, vizsgálja meg az azok által érintett problémákat, és válaszoljon rájuk, illetve tegye meg azokat a lépéseket, amelyeket a helyzet megkíván. Ilyen téren bíztatónak találjuk azt, hogy a FUEN európai polgári kezdeményezése ügyében igen határozottan lépett fel a kormány érthetetlen és ellenséges hozzáállásával szemben. Meggyőződésünk, hogy ez a helyes út, a romániai magyarság, a székelység ügyét a választási érdekek, pártok közti alkuk és egyéb politikai kényszerpályák fölé kell emelni. A román pártok számára pedig nyilvánvalóvá kell tenni, hogy a magyar közösség alapvető jogai és érdekei nem képezhetik alku tárgyát, azokat egy magyar pártnak mindenek felett képviselnie kell.
Izsák Balázs
A Székely Nemzeti Tanács elnöke
Calgary, 2014. július 8.