1811. június 28-án született Nagyajtán, néprajzkutató, költő, műfordító, unitárius püspök, a Magyar Tudományos Akadémia tagja.
1833-ban Kolozsváron végezte a bölcseletet és teológiát, majd 1833–35 között akkori szokás szerint a jogot hallgatott. Megtanult németül, angolul és franciául, buzgó munkása volt a 30-as években alakult collegiumi olvasótársaságnak és Szentiváni Mihállyal megindítója a kis kör Viola, később Remény című folyóiratának. 1835-ben megválasztották a kolozsvári unitárius egyház lelkészévé, de hittudományi képzettségének befejezése végett két évre külföldi egyetemekre küldeték. Berlinben főleg bölcseleti és hittani tanulmányokat folytatott, ezek mellett a nyelvészettel is előszeretettel foglalkozott. 1837 nyarán visszatért; azonban máj- és lépbetegsége miatt, csak a borszéki fürdőnek két hónapi használata után foglalta el papi hivatalát, melybe az 1840. bölöni zsinaton szenteltetett fel. A Magyar Tudományos Akadémia 1841. szeptember 3-án levelező tagjának választotta (a Kisfaludy Társaságnak 1863-ban rendes tagja lett). 1861. július 1-jén a tordai zsinaton püspöknek választatott.