1935. február 10-én született Brassóban, tanár, helytörténész, önkormányzati képviselő, a Székely Nemzeti Múzeum nyugalmazott igazgatója, a Székely Nemzeti Tanács alelnöke.
A Bolyai Tudományegyetem földrajz-földtan szakán végez 1956-ban. Sepsiszentgyörgyön, majd Kökösön tanár, 1962-72 között a sepsiszentgyörgyi Pionír ház (ma Tanulók klubja) igazgatója. Négy évig a Népi Művészeti Iskola vezetője, ezután tanár a Puskás Tivadar Szakközépiskolában. 1990-ben nevezik ki a Székely Nemzeti Múzeum élére, innen megy nyugdíjba. 1992 óta önkormányzati képviselő, előbb az RMDSZ, majd függetlenként, 2008-ban a Magyar Polgári Párt listáján szerez mandátumot. Az önkormányzatban elsősorban az urbanisztika területén dolgozik. Helytörténeti, történelmi, művelődéstörténeti, műemlékvédelmi, turisztikai írásai, tanulmányai, cikkei több kötetben, a Székely Nemzeti Múzeum kiadványaiban, valamint a sajtóban jelennek meg, előadásai, kiállításmegnyitói, emlékművek, szobrok avatásán mondott beszédei emlékezetesek. rendkívül gazdag saját fényképekből, rajzokból, újságcikkekből álló dokumentációs gyűjteményt állít össze, lexikális tudása zavarba ejtő.
Közéleti tevékenységének fontos állomása, hogy csatlakozik a 2003-ban Tőkés László által meghirdetett márciusi reformmozgalomhoz, tagja az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, majd a Székely Nemzeti Tanács Kezdeményező Testületének, ez utóbbinak alelnöke. Az SZNT az ő előterjesztésében fogadja el 2004-ben jelképéül a székely címert, zászlót és lobogót, amelyek nagyon hamar általánosan elfogadott székely jelképekké válnak.
Gazdag pályafutásának, közéleti szereplésének 2008. november 25-i halála vetett véget.