Dózsa György

1470 körül született Dálnokon, az 1514-es parasztfelkeléssel végződő keresztes hadjárat katonai vezetője.

Vonzotta a katonai pálya, apja nyomdokaiba lépve katonának állt. Több végvárban is szolgált, Szapolyai János erdélyi vajda 1513-as törökök elleni hadjáratában mint lovaskapitány vett részt. A hadjárat után nándorfehérvári őrségben maradt, 1514 február 28-án itt vívott győztes párviadalt a szendrei lovas spáhik vezérével , az epeirosi Alival. Ezért a tettéért II. Ulászló magyar király kétszeres zsold és aranylánc mellett lovagrendbe emelte ill. egy falut ajándékozott neki, valamint engedélyezte neki, hogy a családi címerébe a hőstett emlékére egy karddal levágott vérző kart illesszen.

Eközben Bakócz Tamás esztergomi érsek és szentszéki követ 1514 április 9-én kihirdeti a pápai bullát azaz a törökök elleni kereszteshadjáratot. Május közepére az országban mintegy 40 ezer fős paraszti had gyűlt össze a vezetése alá, azonban szervezési hiányosságok, Bakócz visszakozása, a keresztesháború lefújására tett kísérletek, a nemesek ellenkezése és az akkor uralkodó viszonyok együttesen a felkelés kirobbanásához vezetnek. Bár a felkelők több helyen vereséget szenvednek, Dózsa György seregével elfoglalja a Maros menti várak többségét. Egészen az 1514. július 15.-i temesvári csatáig nem szenved vereséget, itt azonban Szapolyai János erdélyi vajda seregével beavatkozik és nagy csatában legyőzi a felkelőket. Dózsa György és testvére Dózsa Gergely fogságba esik, később tetteiért testvérével együtt kivégzik.