1889. július 18-án született Székelyzsomboron, író, közíró.
A székelyudvarhelyi Római Katolikus Főgimnáziumban érettségizett (1907), teológiai tanulmányait Gyulafehérvárt kezdte, a bécsi Pazmaneumban fejezte be. A katolikus egyházi autonómiáról szóló latin nyelvű disszertációjával teológiai doktorátust szerzett (1912). Pályáját gimnáziumi hittanárként Nagyszebenben kezdte, ahol a helyi Egyházmegyei Tudósító és Pfarrb-ter című egyházi lapok szerkesztője (1913). A következő évben Besztercén hittanár, majd a Kolozs megyei Kide plébánosa. 1919-ben kilépett a papi rendből és megnősült. Az egyház kiközösítette, s kérésére csak halála előtt oldozta fel XII. Pius pápa. Családot alapítva Kidén maradt s malmot bérelt.
A marosvásárhelyi Zord Idő pályázatán Haldoklik a székely című novellájával I. díjat nyert (1920), s alapító tagja lett a Kaláka Kiadóvállalatnak, mely a Vasárnap című lapot jelentette meg. Ugyancsak I. díjat kapott Értelek virág, majd Rapsonné rózsája című elbeszélése az Ellenzék történelmi novella-pályázatán. A kolozsvári Keleti Újság belső munkatársa, az ESZC egyik alapítója, a Pásztortűz főszerkesztője (1923-24), az EIT és a KZST tagja. 1928-tól az Erdélyi Helikon vezető munkatársa, közben bekapcsolódott Kacsó Sándorral, Szentimrei Jenővel, Tamási Áronnal együtt a Benedek Elek körül tömörülő székely írócsoportba. 1931-ben megválik a szerkesztői munkától, s Alsórákoson örökölt nyolc holdján gazdálkodik, majd Székelyudvarhelyen épít házat és otthont családjának, s csak évek múlva tér vissza a Keleti Újsághoz, amelynek 1939-42 között felelős szerkesztője.