1927. december 7-én született Csíksomlyón, író, műfordító.
A Bolyai Tudományegyetemen végzett román-német szakon. 1951 és 1956 között a kolozsvári Irodalmi Könyvkiadó szerkesztője volt, 1956-tól 1988-ig a Napsugár erdélyi gyermeklapnál szerkesztő, 1990 és 1991 között nyugdíjazásáig a Keresztény Szónál szerkesztő. Nyugdíjas éveiben is aktívan írt, több hazai és nemzetközi elismerésben részesült.
Irodalmi pályafutását novellistaként kezdte. Első megjelent kötete 1954-ben látott napvilágot Bukarestben Fehérfenyő címmel, amely elbeszéléseket, karcolatokat tartalmaz. Ezt követően sorra jelennek meg elbeszéléskötetei, de kisregényeket is ír. Írásaival belopta magát a hazai közönség, főleg a szülőföldi csíki ember szívében. Műveit a székely humor, a drámai életképek-helyzetek és az abszurd vonások jellemzik. Igazi áttörést a Csipike meseregényével aratta melyet több nyelvre lefordítottak Első része Csipike a Gonosz törpe címen jelent meg 1966-ban. A meseregény elsősorban a gyerekekhez szól, de ugyanúgy derűsége és mély filozófiai mondavalója révén megkapja a felnőtt olvasóközönséget is.
Az 1997-ben Csíkszeredában kiadott Levelek hazulról – haza írásgyűjtemény Hargita Népe napilapban megjelent cikkeit közli. A mai ember helyzetproblematikáinak megoldására próbál orvosságot találni. Itt említi meg, hogy neki a haza két pólusra tevődik. Az egyik szülőföldje Csíksomlyó és Csíkszereda, a másik Kolozsvár.
2001-ben az Erdélyi Magyar Írók Ligájának elnökévé választották.