1929. november 25-én született Bodoson, történész, tudományos kutató, akadémikus.
A Bolyai Tudományegyetemen végezte a történelem-földrajz szakot 1952-ben, majd 1952-től nyugdíjazásáig (1988) a kolozsvári Történelmi Intézet főkutatója. Ő volt az első magyar, akit kineveztek a Történeti Intézetbe. A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem (1990, 1992 és 1994) és az Eötvös Lóránt Tudományegyetem (1995–97) meghívott egyetemi előadója. Több történelmi kötet szerzője. 1968-ban doktorált, 1990-től a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) külső tagja. A Magyar Történészek Világszövetségének tagja, az Erdélyi Múzeum Egyesület Bölcsészet-Nyelv-Történelem Szakosztályának elnöke, Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület tiszteletbeli tagja, a Romániai Népfőiskolai Szövetség elnöke, a Román Akadémia érdemérmese, Bolyai-díjas, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem díszdoktora és címzetes egyetemi tanára. 1978-ban írta meg Háromszék 1848-1849 című történeti monográfiája, 1981-ben a Falu, város, civilizáció című munkája. 1990 után megváltozott az élete. Székely történelmet és Erdély újkori történelmét taníthatta. Kiadta 1996-ban tanulmányait Korszerűsödő és hagyományőrző Erdély címen. Erdély 1848-49-ben című munkájának első kötete 1998-ban, a második 1999-ben jelent meg.