a Székely Nemzeti Tanács autonómiatervezete felhígításának veszélyeiről!
1. ELŐZMÉNYEK
A Székely Nemzeti Tanács 2004-ben fogalmazta meg Székelyföld Autonómia Statútumát, amely a regionális, közigazgatási autonómiák európai tapasztalataira és az Európa Tanács, valamint az EBESZ sajátos jogállású, európai nemzeti kisebbségekre vonatkozó ajánlásaira épül. A tervezet szerint Székelyföld – Románia területén belül - egy sajátos jogállású, jogi személyiséggel rendelkező autonóm régió lesz, amelynek területét a székely székek, mint hagyományos közigazgatási alapegységek képezik.
Az SZNT Statútumot 2006. december és 2008. február között 210 ezer székelyföldi polgár hagyta jóvá, közvetlen népszavazással. A romániai magyar parlamenti képviselők által beterjesztett SZNT Statútumot 2012-ben Románia Képviselőháza ismételten elutasította. Megjegyzést érdemel, hogy egy évtized alatt az SZNT Statútumhoz egyetlen politikai szervezet, párt sem nyújtott be, írásos észrevételt, módosító javaslatot.
2. SZÉKELY NEMZETI TANÁCS AUTONÓMIA STATÚTUMA
Az SZNT által egy évtizede következetesen képviselt autonómiatervezet két fő pillérre épül:
2.1. SZÉKELYFÖLD KÖZIGAZGATÁSI HATÁRAI
Az autonóm terület határait a történelmi Székely Székek, mint önálló közigazgatási egységek települései alkotják. A jelenlegi megyehatárok ezzel csak részben esnek egybe, mert azokat a román államigazgatás önkényesen, az őshonos Székely Nép rovására alakította át.
2.2. GAZDASÁGI MŰKÖDŐKÉPESSÉG ÉS KÖZIGAZGATÁSI-KULTÚRÁLIS IDŐTÁLLÓSÁG
A Statútum javaslata szerint az autonóm terület közigazgatási szervezetének, adózási viszonyainak, kereskedelmi kapcsolatainak elő kell segítenie azt, hogy az autonóm terület határai között élő népek és etnikumok hosszú távon is képesek legyenek az autonóm terület szellemi-gazdasági működtetésére. A szubszidiaritás elve alapján a Statútum feltételezi, hogy a Román Állam átengedi az autonóm terület közigazgatási Önkormányzatának mindazokat a jogokat, amelyek - Románia központi hatalmi struktúrájának jelentős érdeksérelme nélkül - az autonómia keretein belül helyben, hatékonyabban, jobban működtethetők.
3. TERVEZETT, ÚJ AUTONÓMIA STATÚTUMOK KOCKÁZATAI
Tíz évvel az SZNT jól kiérlelt Statútuma után, egyes magyar politikai szervezetek új, alternatív autonómia-tervezeten dolgoznak. Állásfoglalásunk az alábbi kockázatokra hívja fel a figyelmet:
3.1 Székelyföld autonóm területének határait csak a történelmi hagyományokra épülő székek képezhetik. A székely-magyar közösséget ettől eltérő, mesterséges megyehatárok közé kényszerítő megoldás, regionális, közigazgatási átszervezés Székelyföld magyarságának kisebbségi jogait sértené, tiltakozáshoz vezetne.
3.2 A Székely Nemzeti Tanács autonómiatervezete bármely, az autonóm terület határai között élő etnikum számára azonos jogokat biztosít. A Statútum tartalma egy évtizedes - belső és külső - egyeztetési folyamat eredményeképpen alakult ki. Tartalmi módosítások csak a Statútumot belső népszavazással már korábban jóváhagyó Székely Néppel való előzetes konzultáció és annak jóváhagyása esetén lehetségesek.
3.3 Álláspontunk szerint a fenti alapelvektől eltérő szerkezetű, átgondolatlan engedményeket tartalmazó új autonómiatervezet megosztó jellegű, kilátástalan közvitára bocsátása hosszú időre visszavethetné az SZNT első elnöke, dr. Csapó József egyetemi tanár, RMDSZ szenátor által kidolgozott Autonómia Statútumban megfogalmazott közigazgatási önrendelkezés folyamatát. Fennáll a veszélye annak is, hogy az fellángoló viták elhúzódása Székelyföld önigazgatási esélyeit akár véglegesen meghiúsíthatja.
Figyelmeztetünk minden, Székelyföldért felelősséget érző szervezetet, magyar politikai pártot, hogy ebben a kritikus helyzetben minden új autonómiatervezet közvitára bocsátása a székelyföldi autonómia ügyét végzetesen késleltetheti, s ezért a kezdeményezőknek a politikai-társadalmi felelősséget viselnie kell!
Érd, 2014. szeptember 13.
Székelyföldért Társaság Közhasznú Egyesület Elnöksége